Hogyan készül egy pixelhirado-teszt: a végigjátszástól a pontig
Minden teszt ugyanazzal a ritmussal készül. A tesztelő végigjátssza a játékot, közben jegyzetel: mennyi a fő történet, hol botlik a technika, mennyit ad a melléktartalom. A jegyet öt dologból átlagoljuk: játékmenet, technikai állapot, tartalom, hangulat, ár-érték arány. A pont mellé mindig odaírjuk a platformot és a verziót, amelyiken játszottunk, mert egy port minősége akár két jegyet is jelenthet. Ha a játék frissítés után lényegesen változik, a tesztet felülvizsgáljuk, és a változást a cikk alján jelöljük.
A skálánk így olvasandó: kilenc felett maradandó élmény, nyolc körül erős ajánlás, hét jó játék kisebb hibákkal, hat vegyes élmény, öt alatt csak a téma kedvelőinek. Demóra és korai hozzáférésre nem adunk jegyet, azokról előzetes készül. A teszteket sem kiadó, sem megrendelő nem látja megjelenés előtt: a megrendelt indie tesztnél is a vélemény a miénk, a megrendelő a terjedelmet és a határidőt választja. Ha tévedünk, nem csendben javítunk: a cikk végén fel kell tüntetni, mi és mikor változott.
A retró sarokban a régi játékokat olvassuk újra. Megnézzük, mi működik ma is: a pályadesign, a tempó, a zene, és mi öregszik rosszul: a mentés, a visszajárás, a töltés. Ahol lehet, eredeti vasakon futtatjuk a címeket, CRT mellett és modern kijelzőn is, mert a kettő nem ugyanazt adja. Emulációt akkor említünk, ha az a legpraktikusabb út a játékhoz, és ilyenkor a konkrét beállításokat is leírjuk. A magyar kiadásokat külön figyeljük: a fordítás színvonala és a dobozos példány állapota ma már gyűjtői kérdés.
A rovatok heti ritmusban váltják egymást: hétfőn és csütörtökön teszt, szerdán hírek vagy retró. Az archívum évszám és platform szerint böngészhető. A hírlevél péntekenként összefoglalja a hetet, havonta egyszer pedig élőben is összeülünk: a klubesteken vetítünk, versenyzünk és a pontszámokról vitatkozunk a belvárosi klubhelyszínen.
